Kenneth W. Thomas és Ralph H. Kilmann dolgozták ki a Thomas-Kilmann Conflict Mode Instrument önkitöltős tesztet, amelynek a célja, hogy megismerjük hogyan kezeljük az interperszonális konfliktusainkat.

A konfliktus alapdefiníciója szerint olyan állapot, amelyben két vagy több egyén érdekei összeegyeztethetetlennek tűnnek. Az érdekek összeegyeztethetetlenségének megoldására a Thomas-Kilmann teszt öt különböző konfliktuskezelési módot különböztet meg, és segít azonosítani, hogy egyénenként melyiket használjuk a leggyakrabban.

A konfliktuskezelés két dimenzióját (tengelyét) vázolták fel:

  1. Assertiveness: Az asszertivitás esetében a saját érdekek kielégítésére kerül a fókusz és annak az érvényesítésének mértékére. 
  2. Cooperativeness: Együttműködő képesség esetében azt mérjük, hogy az egyén milyen mértékben próbál meg segíteni a másik személy(ek) igényeinek kielégítésében.

Az asszertivitás és az együttműködés tengelyek mentént határoztak meg öt különböző konfliktuskezelési módot: 

  1. Competing (versengő) –  Magabiztos és nem együttműködő. A másik fél rovására akarja az egyén érvényesíteni érdekeit. Konfliktus megoldása során a felek nem működnek együtt, egy harcként értelmezik a szituációt, amelyben nem számítanak az emberi kapcsolatok. 
  2. Collaborating (problémamegoldó) – Egyszerre asszertív és együttműködő. A konfliktus szereplői nem csupán a saját, hanem a másik fél érdekeit is elfogadják. Egy olyan megoldásra törekszenek, amely mindkét fél számára előnyös.  
  3. Compromising (kompromisszumkereső) – Köztes állapot az együttműködés és az asszertivitás között. Ebben az esetben a cél egy közös megoldás megtalálása, amely részlegesen mindkét fél számára elfogadható. Az ún. “középút” megoldást részesítik előnybe, amely esetében mindkét fél céljai többé-kevésbé érvényesülnek, mindkét fél nyer és veszít is valamennyit.
  4. Avoiding (elkerülő) – Sem nem asszertív, sem nem együttműködő. Jellemző, hogy aki ezt alkalmazza nem szeret másokkal ellentétbe kerülni. A csend és nyugalom érdekében visszahúzódik, elkerüli vagy épp elhárítja a konfliktus helyzetet.  
  5. Accommodating (alkalmazkodó) – Nem asszertív, de együttműködő. A másik fél javára lemond saját érdekeinek érvényesítéséről. Az emberi kapcsolatokat részesíti előnybe, így feladja saját céljait és alkalmazkodik a másik személyhez (Németh, 2015).

Konfliktuskezelési módok

A felsorolt konfliktuskezelési módok egy általános képet mutatnak a különböző viselkedési formákról, de ezek természetesen nem ennyire fekete-fehérek egy egyénre nézve.

Mindehhez hozzátársul David Johnson elmélete, amely alapján Johnson az egyes konfliktuskezelési stratégiákat különböző állatfajok jellegzetes viselkedésével azonosította. Ezzel érthetőbbé válhat a fent látható diagram is, ugyanis a cápa a versengő, a teknős az elhárító, a mackó az alkalmazkodó, a bagoly a problémamegoldó, a róka pedig a tárgyaló konfliktuskezelő stratégiát alkalmazza (Németh, 2015). 

Versengő

Előnyei:

  • Pozíció érvényesítése: az önérvényesítő lehetővé teszi, hogy kiálljon az elképzelései és érdekei mellett, eközben biztosítsa, hogy komolyan veszik őt;
  • Önvédelem: megvédi érdekeit és álláspontját a támadástól;
  • Feltételezések tesztelése: lehetővé teszi, hogy vitatkozás közben tesztelje a saját és mások nézeteit is.

Folytonos versengő magatartás veszélyei:

  • Feszült munkahelyi kapcsolatok: a konfliktus vesztese kihasználva érezheti magát, neheztelhet;
  • Nem optimális döntések: a mindkét fél számára előnyös megoldások figyelmen kívül maradnak;
  • Csökkent kezdeményezés és motiváció: amikor a döntéseket erőltetik, más egyének kevésbé elkötelezettek azok iránt, és kevesebb kezdeményezőkészséget és motivációt mutatnak.

Problémamegoldó

Előnyei:

  • Minőségi döntések: az egyéni álláspontokon felülemelkedve, kreatív és ötletes megoldások kereséséhez vezetnek;
  • Tanulás és kommunikáció: nyílt információcserén keresztül segíti a kommunikációt és a felismeréseket;
  • Megoldás és elkötelezettség: a konfliktus minden résztvevőjét arra készteti, hogy az összes problémára megoldást találjanak, ebből következik, hogy mindkét fél elkötelezi magát a döntés mellett;
  • A kapcsolatok erősítése: a kapcsolaton belüli problémák megoldásával bizalmat és tiszteletet épít. 

Folytonos problémamegoldó magatartás veszélyei: 

  • Idő- és energiaszükséglet: teljes koncentrációt és kreativitást feltételez. Több időt és energiát vesz igénybe egy probléma átvizsgálása;
  • Pszichológiai követelmények:  pszichológiai szempontból megterhelő lehet, mivel mindkét félnek nyitottnak kell lennie az új és más nézőpontokra/ötletekre;
  • A sértődés lehetősége: ez a mód megköveteli néhány érzékeny kérdés feldolgozását is. Sikertelenség esetén kockáztatja a konfliktus elmérgesedését és a másik érzelmeinek lehetséges megsértését;
  • Sebezhetőségi kockázat: lehetséges, hogy mások kihasználják a kezdeményező fél rugalmasságát és nyitottságát .

Kompromisszumkereső

Előnyei:

  • Pragmatizmus: gyakran vezet ez a mód egy olyan megállapodáshoz, amely elég jók, de kizárja azt, hogy mindkét fél mindent elérjen, amit szeretett volna;
  • Gyorsaság és célszerűség: lehetővé teszi a gyors megegyezést;
  • Méltányosság: olyan megoldásokat hoz létre, amelyek mindkét fél számára egyenlő nyereséget és veszteséget céloznak meg;
  • Kapcsolatok fenntartása: mindkét fél számára lehetővé teszi, hogy félúton találkozzanak. Csökkenti a feszültséget a kapcsolatban.

Folytonos kompromisszumkereső magatartás veszélyei: 

  • Részben feláldozott érdekek: mivel mindkét személy aggályai veszélybe kerültek, így marad némi frusztráció. A probléma nem oldódik meg teljesen és újra előjöhet ;
  • Nem optimális megoldások: a kompromisszumos döntésekkel való megelégedés alacsonyabb minőségű, mint a sikeres együttműködő döntések;
  • Felületes megértés: a megállapodások gyakran szépítik a nézeteltéréseket, amelyek nem tükrözik pontosan a konfliktusban résztvevők meggyőződését.

Elkerülő

Előnyei:

  • Stressz csökkentése: ez az a mód, amely lehetővé teszi a kellemetlen emberek és témák elkerülését;
  • Időmegtakarítás: biztosítja, hogy ne pazaroljunk időt és energiát alacsony prioritású dolgokra;
  • Veszélyektől való távolmaradás: a bajok előidézésének elkerülése.

Folytonos elkerülő magatartás veszélyei: 

  • Romló munkakapcsolatok: ez a mód azt a lehetőséget teremti meg, hogy az emberek elkerülik egymást így a munka sem halad úgy, ahogy annak mennie kéne;
  • Neheztelés: akinek az érdekeit, problémáit figyelmen kívül hagyják, abban a személyben ez a mód neheztelést vált ki;
  • Halogatás: a nem kezelt problémák halogatáshoz vezetnek és folyamatosan előjönnek. Ez több időt vesz igénybe és több bosszúságot is okoz, mintha ezeket a problémákat korábban kezelték volna;
  • Kommunikáció és a döntéshozatal romlása: azt eredményezheti, hogy az emberek tojáshéjon járnak ahelyett, hogy őszintén beszélnének és tanulnának egymástól.

Alkalmazkodó

Előnyei:

  • Valakinek segíteni: mások érdekeinek és igényeinek kielégítésében való segítségnyújtás azáltal, hogy támogatjuk őket;
  • Harmónia helyreállítása: kisimítja a tollakat és rendbe hozhatja a zavaros vizeket;
  • Kapcsolatok építése: szívességek teljesítésével társadalmi tőkét lehet építeni;
  • Gyors befejezés választása: egy reménytelen helyzetben veszteségek minimalizálására is használható ez a mód.

Folytonos alkalmazkodó magatartás veszélyei: 

  • Feláldozott érdekek: ez a mód azzal jár, hogy a használója felad valamit, ami fontos neki. Ezáltal elkerülhetetlenül feláldozza a nézeteit vagy az érdekeit;
  • Tisztelet elvesztése: az alacsony asszertivitás megítélése ahhoz vezethet, hogy elveszíti az egyén társai tiszteletét. Az alkalmazkodó magatartás másokat arra ösztönözhet, hogy kihasználják az ezt a módot alkalmazó személyt;
  • Motiváció elvesztése: kevesebb elégedettséghez vezet, olyan dolgokba is beleegyezik, amelyek iránt kevesebb elköteleződést érez.

A szakirodalomban hangsúlyozzák, hogy nincs egy egyetlen legjobb módszer, amely minden konfliktushelyzetben megoldja a problémáinkat. A felsorolt 5 mód mindegyikének vannak előnyei és hátrányai, mindenik nagy hatékonysággal bírhat megfelelő körülmények között. A konfliktusok sikeres feloldásának egyik módja lehet, ha tudjuk, hogy adott szituációban melyik konfliktuskezelési módot érdemes használnunk. 

Mindenkinél előfordul mind az öt, a különbség csak az arányokban van. Egy-egy stratégia megjelenése nem minősít önmagában senkit, ezek megítélése csak az adott összefüggésrendszerben, az adott konkrét szituáció ismeretében lehetséges (Németh, 2015).

Bibliography

Németh, Zs. (2015): A konfliktuspedagógia elméleti és gyakorlati háttere a testnevelő tanárok munkájában. PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet, Pécs.

https://www.uscg.mil/Portals/0/seniorleadership/chaplain/5%20Types%20of%20Conflict%20Styles.pdf?ver=2020-01-16-150312-237