A szabadtéri oktatás hatása serdülő korú fiatalok osztályközösségére
Egy jól megszervezett kirándulásnak célja van. A Kaleidoscope vállalkozásnál minden tevékenységnek célja van, amit el szeretnénk érni a hozzánk érkező osztályközösségeknél. A kirándulások alkalmával szabadtéri oktatási módszereket is alkalmazunk. Ezeknek hatása a serdülő diákokra nézve kérdésként merült fel bennem, így az egyetemi pedagógia modul befejezése kapcsán ezt kutattam. A blogbejegyzés ennek bemutatására szolgál.
Hol van jelen?
Az eddig megjelent publikációk és különféle oldalak ismertetéseiből kiderül, hogy napjainkban több országban is jelen van a szabadtéri oktatás, köztük Romániában is, noha elég alacsony azok száma, akik ilyen jellegű tevékenységeket tartanak az országban.
A hagyományos oktatást tekintve például a marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskolában hoztak létre egy szabadtéri teret, ahol ilyen jellegű tevékenységeket lehet tartani, emellett pedig több civil szervezet foglalkozik ilyen jellegű módszerekkel köztük a Kurt Hahn által Skóciában alapított Outward Bound Program és a Romániai Magyar Cserkész Szövetség.
Na de mi is a szabadtéri oktatás?
Mitchell (2018) a következőképp határozta meg: „A szabadtéri oktatás egy tervezett tanulási tapasztalat, amely az osztálytermen kívül zajlik”.
Elsősorban az egyén személyes jólétével és fejlődésével, a befogadással, a társadalmi interakciókkal, valamint az egyéni és a csoportos tanulási folyamatokkal foglalkozik. A hangsúly nem az eredményeken, hanem a folyamatokon van, az egyén személyes fejlődésén. Leginkább önreflexió és önfelfedezés jellemzi. Általa fejleszthetjük a fiatalok érzelmi intelligenciáját, vezetői és interperszonális készségeit (Mitchell, és mtsai., 2018).
Hogyan vizsgáltam?
Az általam végzett kutatásban kísérletet végeztem egy 9. osztály 26 tanulójával. 8 személy kivételével mindenki részt vett egy programon. A résztvevőknek a Kaleidoscope vállalkozás által kidolgozott program mintájára tevékenységeket vezettem le, ezeket megfigyeltem. A program előtt és után kérdőívet töltettem ki a diákokkal, amellyel mérni szerettem volna a program hatását a serdülő fiatalokra nézve.
A kapott adatokat összehasonlítottam a saját megfigyeléseimmel és az eredményeket összegeztem. Különválasztottam azokat, amelyek adott készség/képesség alakulását mutatják be. 8 részre bontottam az eredményeket, a leginkább fejlesztett készségek/képességek alapján, amelyek a következők voltak: társismeret, önismeret/önkép, figyelem, összetartás, kommunikáció, csapatmunka, segítőkészség és a bizalom.
Milyen eredményeket kaptam?
Az iskolában hatékonyabbá tehetjük a tanórát, ha a diákok ismerik egymást. Egy nyitott közösséggel hamarabb megtalálhatjuk a közös nevezőt. A kirándulás pedig ehhez segíthet hozzá. A kutatásban résztvevők körében jól követhető volt a változás a társismeretet tekintve.
A levezetett tevékenységek közül kiemelten a „Mi lennél, ha…” tevékenység kapcsán, több pozitív visszajelzés is érkezett:
„Nekem az tetszett, hogy nem csak párban, hanem közösségben is megtudhattunk új dolgokat egymásról, és eléggé meglepő dolgokat is, jó volt hallgatni ezt az egészet, ahogy nagy odafigyeléssel bemutatták egymást.”
„Jó volt ezt hallani, hogy saját magukról is mit gondolnak.”
„Így is, hogy az osztályban sokat beszélgetek a többiekkel, még így is tudtam meg új dolgokat.”
Kommunikáció az osztályban
A fent említett visszajelzések mellett a Mi lennél, ha… tevékenység által a résztvevők kommunikációjára is fókuszálhattam, beleértve testtartásukat és érzéseiket, amelyeket adott szituációkban éreztek. Három szempont alapján figyeltem meg a programon jelenlévőket. Az egyik esetben ismeretlennel kellett beszélgessenek, a másikban ismerőssel és a harmadik esetben pedig mindenki előtt nyilvánosan.
A kutatás rámutatott, hogy azok, akik részt vettek a tevékenységeken és ismerték egymást jobban érezték magukat a beszélgetés során, mint amikor ismeretlennel kellett beszélgessenek. Nyitottabb testtartást vettek fel, gyakrabban néztek egymás szemébe, értő figyelmet mutattak társuk irányába és az érzések közül is több pozitívat társítottak az ilyen típusú beszélgetéshez. Akik nem voltak jelen, nem mutatták változás jeleit.
Csapatmunka az osztályban
Az osztályban való csoportos feladatok megszervezése, kiosztása fejtörést okozhat a tanároknak. Ennek fejlesztése ma már előtérbe került. A kutatásba bevont tevékenységek közül is volt, amely ennek fejlesztésében segített. A tevékenységeken visszacsatoltunk a hétköznapokra és összehasonlítottuk viselkedésüket, cselekedeteiket, ezáltal pedig egy képet kaptunk, hogy mi jó és min lehetne változtatni az osztályban, hogy még inkább eredményesek legyenek.
Az egyik fő építő tevékenység a Szőnyeges volt, amely által felfigyeltek sok olyan tulajdonságukra, cselekedetükre, amit az iskola padja mögül nem biztos, hogy felfedeztek volna magukban. Az egyik tanuló a kiértékelés során megjegyezte: „Szemmel láthatóan érzelmileg és fizikailag is közelebb kerültünk egymáshoz így és összetartottunk.”
A visszajelzéseket látva és végigkísérve a tevékenységeket megfigyelhető volt, hogy a diákok kezdeti „én” szerepükből kilépve a program végére már a közösségre koncentráltak. Erre a tevékenységeken való megnyilvánulásuk, egymás közötti beszélgetésük és testtartásuk is rámutatott.
Kérdés: A közös munka során megbíznak egymásban a tanulók?
Érdekes eredmény volt a kutatás végén az, hogy milyen nagymértékben megnövekedett a résztvevők egymás iránti bizalma. A kísérlet során alkalmazott módszerek közül a legerőteljesebben hatott rájuk a Kötélen sétálás tevékenység, ahol már a helyszínen érkeztek visszajelzések még a kiértékelést megelőzően, hogy az osztály támogatása és szurkolása segítette őket abban, hogy végig tudjanak menni a kötélen.
Ezt látva érdemes elgondolkodnunk, hogy egy csapatmunka során tényleg jól osztjuk be a diákokat. Ismerik-e önmagukat kellőképpen a diákok? A programon több esetben volt megfigyelhető változás az önismeret terén is. Volt olyan diák, akinek épp a Kötélen sétálás tevékenység nyújtott sokat, önmagával kapcsolatban volt mélyebb felismerése, amit a kiértékelő során a többiekkel is megosztott.
A bizalom és az önismeret mellett a program segített fejleszteni a diákok figyelmi szintjét is, míg a program kezdetén hangzavar uralkodott, addig a program végén már csendben végighallgatták egymást és vissza-visszacsatoltak egymás mondandójára.
A hagyományos oktatás részévé válhat a szabadtéri oktatás?
A szabadtéri oktatás ugyan nem része a mai hagyományos oktatásnak törekedhetünk ennek előmozdítására és a diákok bevonására ilyen jellegű tevékenységekbe, ahol más szemszögből tekinthetnek rá a világra és osztályközösségükre.
A kutatásban résztvevők több mint fele venne részt szabadtéri órán/tevékenységen a későbbiekben is. Ahhoz, hogy ez működni tudjon szükség van egy térre, amit erre a célra alakítanak az iskola udvarán vagy a lehetőség megadására, hogy más területen, helyszínen megvalósulhassanak ilyen jellegű tanórák/tevékenységek.
Bibliography
László, T. (2022): A szabadtéri oktatás hatása a serdülőkorú fiatalokra és osztályközösségükre. Csíkszereda: Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kar.
Mitchell, P., Bettni, D., Chatzigeorgiu Mirto, I., Kida, P., Lesny, A., Lisin, I., . . . Nechmias, P. (2018): Outdoor education from thory to practice. (I. Lisin, & P. Kida, Eds.) Lublin, Lengyelország: Foundation Institute of Animation and Social Development.