Miért ne te-üzenettel kommunikáljunk, avagy mit is jelent az én-üzenet?
Egy konfliktusos helyzetben Thomas Gordon az értő figyelmet, én-üzenetet és ezek váltogatását javasolja. Ebben a bejegyzésben az én-üzenetet fogjuk ismertetni.
“Az életemet együttérzéssel akarom feltölteni, olyan áramlást elindítani köztem és mások között, amely egymás szívből jövő megajándékozásán alapszik.”
(Rosenberg, 2001)
Mindenki számára ismerős lehet, amikor egy konfliktus helyzetbe kerülünk és nem tudunk hogyan reagálni, vagy reakciónk által még inkább “elfajul” a konfliktus. Ugyanis természetes, hogy egy érzelmileg telített szituációban automatikusan reagálunk. Megpróbálunk kilépni a helyzetből (akár fizikailag is elhagyjuk a teret), lefagyunk vagy épp megpróbáljuk leuralni a másik személyt. A konfliktuskezelési stratégiák felismeréséhez ajánljuk Kenneth L. Thomas és Ralph H. Kilmann tesztjét, amely segítségével mindenki megtalálja azt, amelyik őrá jellemző.
Azonban a konfliktuskezelési stratégiáink felismerése nem elegendő, hiszen attól, hogy én tudom egy konfliktuskerülő ember vagyok, mégis gyakran keveredhetek külső szemlélőként, vagy akár résztvevőként is konfrontációs helyzetbe. Ekkor azonban fontos tudnom Thomas Gordon alapján azt, hogy hogyan reagáljak úgy, hogy senki se sérüljön. Ehhez nyújt ő hasznos módszert, amely neve az én-üzenet.
Nálunk a Kaleidoscope irodában is felmerülnek konfliktusok (pl. egymás szavába vágás, egymás hatáskörének az átlépése stb.), amelyek bizonyos helyzetekben különösen rossz érzéseket váltanak ki belőlünk. Ezekben a szituációkban igyekszünk alkalmazni Thomas Gordon módszereit, annak érdekében, hogy a minőségi munkatársi kapcsolat mellett barátokként is figyelni tudjunk egymásra. Természetesen, ahogy mindenki hibázik, így mi sem tudjuk töretlenül alkalmazni ezeket a módszereket, azonban amikor sikerül örömmel konstatáljuk, hogy még egy rossz érzést sikerült elhessegetni.
“Ha tevékenységed ütközik igényemmel, nyíltan és őszintén megmondom, bízva abban, hogy igyekszel megváltoztatni, a számomra elfogadhatatlan viselkedésedet. Ugyanakkor, ha én viselkedem elfogadhatatlanul, akkor kérlek, mondd meg nyíltan és őszintén, hogy esélyem legyen megváltoztatni.”
(Thomas, 2010:5)
A problémagazda
Feltételezzük azt, hogy ha mindannyian Thomas Gordon Credo-ját mélyen átgondolnánk és tudatosítanánk, akkor sokkal őszintébbek lennének kapcsolataink. A problémagazda azonosítása blogbejegyzésünkben részletesen bemutattuk a viselkedés ablakot, amely segítségével beazonosítható egy szituációban a probléma gazdája. Most ugyan ezt az ablakot nézzük meg újra, de ezúttal kiegészítve az azóta kapott plusz információkkal:
Gordon könyvéből egy nagyon általános hétköznapi példát emelünk ki, amely nagyon érthetően mutatja be a fent látható viselkedés ablakot. Bizonyára mindnyájunkkal megtörtént már, hogy a munkahelyre beérve látjuk, hogy egy kollégánknak rossz napja van. Ez egyértelműen az ő problémája és csakis ő tudja megoldani, mi ehhez a közreműködési módszereket tudjuk alkalmazni, amelyeket részletesen az értő figyelemről szóló blogbejegyzésünkben tárgyaltunk.
Azonban, ha egy kollégám elfoglalja a számomra fenntartott parkolóhelyet, és ennek következtében elkések a munkából, ez már az én problémám. Egy ilyen szituációban, amikor én válok a probléma gazdájává a megoldás, ha beszélek róla. Ehhez meg a konfrontáló én-üzenet technikáját érdemes alkalmazni.
Mielőtt a mélyebb elmélet bugyraiba kalauzolnánk a kedves olvasót, először fontos azt tudatosítanunk, hogy Thomas Gordon nem egy székely ember volt, így már a nyelvi (angol és magyar), de a kulturális és társadalmi különbségek is befolyásoló tényezőként jelennek meg az én-közlés alkalmazása során. Gordon kiemeli, hogy egy sikeres konfrontáló üzenetnek négy feltételt kell teljesítenie:
- valódi megoldáshoz kell vezetnie;
- nem csökkentheti más önbecsülését;
- nem ronthatja el a kapcsolatot;
- a megoldás módja nyitott kell legyen.
A felsorolt kritériumok teljesítéséhez megfelelő módszer az én-üzenet. Bizonyára mindannyian beleestünk már abba a hibába, hogy a (számunkra) elfogadhatatlanul viselkedő személyt minősítettük, mint “nem törődsz velem”, “hagyd abba”, “nem vagy tekintettel semmire” stb. Az ilyen típusú üzeneteket nevezzük “te-üzenetnek”, valamilyen látható, vagy rejtett formában megjelenik a közlésünkben a “te” névmás. Nem árul el semmit a mi problémánkról, cserébe a kellemetlen viselkedés/mondottak helyett az egyént minősítik, éppen ezért bántóak és sértőek lehetnek.
Az én-üzenet felépítése
Tudatosítanunk kell azt a tényt, miszerint, ha megváltoztatjuk beszédstílusunkat, azokkal a személyekkel szemben, akikkel problémánk van nagyon hamar megjavulnak kapcsolataink. Ehhez az első lépés, hogy kilépjünk a te-üzenetek használatából és helyette elkezdjünk magunkról, a saját érzéseinkről és megéléseinkről beszélni egyes szám első személyben. Oké, de hogyan?
Az én üzenet a következőkből tevődik össze:
- A zavaró viselkedés leírása: meg kell fogalmaznunk és meg is kell osztanunk a problémát okozó személlyel, hogy cselekedete számunkra problémát okoz. Úgy fogalmazzuk meg, hogy ne legyen vádló és semmiképp se tartalmazza a “soha” és “örökké/mindig” szavakat.
- A viselkedés konkrét ránk gyakorolt negatív hatását is meg kell osztanunk az érintettel.
- Végül pedig tisztázzuk érzéseinket, mit vált ki belőlünk az ő cselekedete és osszuk meg vele.
A parkolós példára visszautalva mutatja be Gordon az én-közlést:
Ha elfoglalják a kijelölt parkolómat (viselkedés nem vádló leírása), akkor tovább kell keringenem, hogy másik helyet találjak. S onnan rengeteget kell visszagyalogolnom, amitől elkések (konkrét hatás), s ez dühít (érzés).
(Gordon, 2010:61)
Végezetül dr. Marshall B. Rosenbergaz erőszakmentes kommunikációról szóló könyvéből kiemelt verssel zárjuk a Thomas Gordon elméleteit bemutató blogsorozatunkat:
A szavak ablakok (vagy falak)
Szavaid ostorként csattannak lelkemen,
kettőnk közé éket ver ítéleted.
Mielőtt végleg eltávolodnánk, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?
Mielőtt pajzsot rántanék magam elé,
s megszólalna fájdalmam vagy félelmem,
mielőtt szavammal falat építenék, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?
A szavak ablakok vagy falak.
Elítélnek vagy felszabadítanak.
Célom: úgy szólni és úgy figyelni,
ami mindenkinek a szeretetet jelenti.
Tudod, vagy, amit el kell mondanom,
mert az igen fontos nekem.
Ha szavaim nem tükrözik szándékaim,
szabadnak maradnom segítesz-e?
Ha úgy tűnik, mintha szidnálak,
ha úgy érzed, nem szeretlek,
kérlek, ne a szavaimra figyelj,
hanem a mögöttük megbúvó érzésre!
Ruth Bebermeyer
Bibliography
Gordon, T. (1994): A tanári hatékonyság fejlesztése. Studium Effektive Kiadó, Budapest.
Rosenberg, M. (2001): A szavak ablakok vagy falak – Erőszakmentes kommunikáció. Agykontroll KFT, Budapest.